Edirnei pillanatok – a Szigetvári Zrínyi Miklós Fúvószenekar egy törökországi fesztiválon

Deichler András karnagy úr beszámolója:

Tisztelt Érdeklődő Polgárok!

         Örömmel tájékoztatom Önöket, hogy a Szigetvári Zrínyi Miklós Fúvószenekar május 10 és 16 közötti időszakban meghívást kapott a törökországi Edirnébe (Drinápoly), ahol ezen a hétvégén rendezték meg a 7. Borjúmáj fesztivált, és ennek keretein belül tartottak egy nemzetközi fúvószenekari találkozót.

Zenekarunkat érte az a megtiszteltetés, hogy Magyarországot, és szűkebb hazánkat, Szigetvárt képviselhette, ebben a történelmi nevezetességekben is bővelkedő nagyvárosban. Moravetz Levente színész-rendező – akit a szigetváriaknak nem kell bemutatni, hiszen a nagyon sikeres Zrínyi 1566 rockopera megálmodója és megvalósítója – ajánlotta a szervezők figyelmébe zenekarunkat. Ez az ajánlás elég volt a magyarországi összekötőnek, – Hüseyin Kaugusuz úrnak, aki jól beszéli nyelvünket, – hogy megkeressen bennünket és innen kezdve egyenes út vezetett az edirnei fesztiválra, ahová a zenekarunkat elkísérte a művész úr is és kedves felesége Dévényi Ildikó.

A tavasz a lázas készülődés jegyében zajlott, folyamatos egyeztetések mellett. Eljött az utazás napja és május 10-én délután útra kelt a 30 fős csapat (nagy bánatomra, csak ennyien tudták vállalni ebben az időpontban az utazást) két kísérővel, két – mint utólag bebizonyoso-dott – nagyszerű sofőrrel valamint egy minden utazási kényelemmel szolgáló busszal. (Erre szükség is volt, hiszen Törökország nem a „szomszédban” van.)

Csütörtökön a déli órákban érkeztünk meg a hatalmas területen elterülő nagyvárosba, ahol Törökország második legnagyobb dzsámija is található, mely az általunk a történelemből oly jól ismert Szulejmán Szultán egyik kedvenc tartózkodási helye is volt. Természetesen volt időnk e nevezetes épület megtekintésére is.

Az első pillanattól kezdve nagy vendégszeretettel fogadták a magyar zenészeket, a teljes kinn tartózkodásunk ideje alatt a lehető legjobb ellátásban részesültünk. A hotel a belváros közepén volt, egy ugrásra az igazi török bazártól, ahová szabadidőnkbe bármikor lemehettünk és kedvünkre nézelődhettünk (és vásárolhattunk… ). Megkóstolhattuk az igazi török ételeket és édességeket. A vendéglátóhelyeken, ahol a főétkezéseink voltak – több éttermet volt szerencsénk megismerni a „kicsi” 50 főstől egészen az 1.000 befogadóképességűig – minden a vendégek színvonalas kiszolgálása érdekében történt.

A háromnapos fesztivál minden napján menetzenével kezdtük a programot. Nyolc résztvevő fúvószenekar volt, a török zenekarokon kívül egy-egy bolgár, román zenekar és mi magyarok képviseltük a külföldet. A fesztivál nyitányán a polgármester úr adta át a zenekarok képviselőinek a fesztiváli ajándékot és azt követte a zenekarok műsora. A helyi közönség nagy szeretettel fogadott Bennünket, örömmel vették a műsorunkban a magyar zenét. Készültünk egy  meglepetéssel is, megtanultunk egy török számot a tiszteletükre. Úgy hisszük, hogy megfeleltünk az elvárásoknak, tudásunk legjavát adtuk. Erre talán az is bizonyíték, hogy többször is hangsúlyozták: visszavárnak Bennünket. 

Edirne polgármestere külön fogadott minket, így volt alkalmunk személyesen is pár mondatot váltani vele. Örömmel fogadta a szigetvári emléktárgyakat és üdvözletét küldte az otthoni magyar barátoknak is.

Vendéglátóink jóvoltából hétfőn Rodostóba tehettünk kirándulást. Gyönyörű látvány fogadott Bennünket a Márvány-tenger partjánál. Menetzenével vonultunk fel a magyarok utcáján egészen a Rákóczi házig. Emlékezve a magyar történelem e hősies korára, nemzeti himnuszunk könnycsalogató dallama után elhelyeztük a megemlékezés koszorúit. Az éppen arra járókkal közösen átérezhettük, mit is jelent magyarnak lenni idegen földön.

Az élményekkel teli edirnei tartózkodásunkat követően a hazafelé út valahogy hamarabb elszállt, mint odafelé. Fáradtan, de jóleső érzéssel léptünk újra a hazai földre.

Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy zenekarunk eljuthatott a messzi idegen földre és életre szóló élményeket élhetett át. Köszönöm  a zenekar tagjainak a fegyelmezett hozzáállást, mellyel  kivívták a helyiek elismerését, szeretetét.- Deichler András karnagy

< Vissza a hírekhez

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Hírek, információk és események!